A gyorsítótár egy ideig elfedi a különbséget
A Homolab vizsgálata alapján az Apple többszintű gyorsítótárazással mérsékli a QLC tárhely hátrányait. A tesztben az SLC gyorsítótár használatakor az írási sebesség elérte a 3000 MB/s-ot, ezt követően pedig egy TLC gyorsítótárral körülbelül 578 MB/s-os tempót mértek.
Ez azt jelenti, hogy rövidebb írási feladatoknál a felhasználó nem feltétlenül találkozik érezhető lassulással. Amikor azonban mindkét gyorsítótár megtelt, és a készülék már közvetlenül a QLC memóriára írt, a mért sebesség 79,4 MB/s-ra csökkent. Rövid időre 25,6 MB/s körüli értéket is rögzítettek.
A beszámoló szerint a helyzet telítettebb tárhelynél tovább romlott. Hatvanszázalékos foglaltság mellett az SLC gyorsítótár mérete 250 GB-ról 58 GB-ra zsugorodott, tartós írási terhelés során pedig 1,1 MB/s-os sebességet is mértek.
Nem csak a folyamatos írást érintheti
A különbség a Homolab véletlenszerű olvasási tesztjében is megjelent. Alacsony terhelés mellett az 1 TB-os iPhone 18 Pro Max 4K véletlenszerű olvasási teljesítménye 38 százalékkal maradt el az 512 GB-os, TLC tárhellyel szerelt változatétól.
Nagyobb párhuzamos terhelésnél a különbség 12 százalékra csökkent, de a nagyobb tárhelyű modell ebben a mérésben is lassabb maradt. Az eredmények alapján tehát a magasabb kapacitás önmagában nem jelent gyorsabb tárhelyet.
Nagy fájloknál lehet igazán fontos
A mért eltérések elsősorban olyan helyzetekben lehetnek észrevehetők, amikor a telefon hosszabb időn keresztül nagy mennyiségű adatot ír. Ilyen lehet nagy fájlok másolása, hosszú videók kezelése vagy más tartós írási terhelés. Rövidebb műveleteknél a gyorsítótárak még elfedhetik a QLC memória alacsonyabb közvetlen írási sebességét.
A foglaltság szintje szintén lényeges lehet: a mérés szerint a rendelkezésre álló gyorsítótár a tárhely telítődésével csökkent, így hamarabb kerülhet sor közvetlen QLC-írásra.
A közölt információk szerint ez változás az előző generációhoz képest, mivel az 1 és 2 TB-os iPhone 17 Pro és Pro Max modellek még TLC tárhelyet használtak.

Az eredmények egyetlen vizsgálatból származnak
A tárhely típusára és teljesítményére vonatkozó adatok ugyanahhoz a Homolab-teszthez vezethetők vissza, így egyelőre nem tekinthetők függetlenül megerősített eredményeknek. Nem ismert a vizsgált készülékek száma, a NAND-memória beszállítója, a használt szoftververzió, illetve az sem, hogy minden régióban és gyártási sorozatban azonos alkatrészek kerülnek-e az egyes tárhelyváltozatokba.
A mérés ezért nem bizonyítja, hogy minden 1 és 2 TB-os iPhone 18 Pro ugyanígy viselkedik. Arra viszont rámutat, hogy a nagyobb és drágább tárhelyváltozat nem feltétlenül gyorsabb, különösen akkor, ha a gyorsítótárak elfogynak, vagy a telefon tárhelye már jelentős részben megtelt.